Az oligonukleotidok speciálisan megtervezett szekvenciákkal rendelkező nukleinsav polimerek, beleértve az antiszensz oligonukleotidokat (ASO-kat), siRNS-eket (kis interferáló RNS-eket), mikroRNS-eket és aptamereket. Az oligonukleotidok számos folyamaton keresztül használhatók a génexpresszió modulálására, beleértve az RNSi-t, az RNáz H által közvetített hasításon keresztüli céllebontást, a splicing szabályozást, a nem kódoló RNS-repressziót, a génaktiválást és a programozott génszerkesztést.

A legtöbb oligonukleotid (ASO-k, siRNS-ek és mikroRNS-ek) komplementer bázispárosodás révén hibridizálódik a célgén mRNS-hez vagy pre-mRNS-hez, és elméletileg szelektíven módosíthatja bármely célgén és fehérje expresszióját, beleértve sok „nem terápiás” célgént és fehérjét is. Az aptamerek nagy affinitást mutatnak a célfehérjéhez, hasonlóan az antitestek harmadlagos szerkezetéhez, nem pedig a szekvenciához. Az oligonukleotidok más előnyöket is kínálnak, beleértve a viszonylag egyszerű előállítási és előkészítési technikákat, a rövid fejlesztési ciklusokat és a hosszú távú hatásokat.

A hagyományos kismolekulájú inhibitorokhoz képest az oligonukleotidok gyógyszerként történő alkalmazása alapvetően újszerű megközelítés. Az oligonukleotidokban rejlő lehetőségek a precíziós genetikában felkeltették a lelkesedést a rák, szív- és érrendszeri betegségek és ritka betegségek terápiás alkalmazásai iránt. A Givosiran, Lumasiran és Viltolarsen legutóbbi FDA-engedélyei az RNAi-t vagy az RNS-alapú terápiákat a gyógyszerfejlesztés fő irányába hozták.