A fehérjék szétválasztását és tisztítását széles körben használják a biokémiai kutatásokban és alkalmazásokban, és fontos műveleti készség. Egy tipikus eukarióta sejt több ezer különböző fehérjét tartalmazhat, néhány nagyon gazdag, és néhány csak néhány másolatot tartalmaz. Annak érdekében, hogy egy bizonyosfehérje, először meg kell tisztítani a fehérjét más fehérjéktől és nem fehérje molekuláktól.

1. Kisózási módszerfehérje:

A semleges só jelentős hatással van a fehérje oldhatóságára. Általában a sókoncentráció növekedésével alacsony sókoncentráció mellett a fehérje oldhatósága nő. Ezt sózásnak nevezik; ha a sókoncentráció tovább növekszik, A fehérje oldhatósága változó mértékben csökken, és egymás után válik ki. Ezt a jelenséget kisózásnak nevezik.

2. Izoelektromos pont halmozási módszer:

A részecskék közötti elektrosztatikus taszítás akkor a legkisebb, amikor a fehérje statikus, így az oldhatóság is a legkisebb. A különböző fehérjék izoelektromos pontjai eltérőek. A kondicionáló oldat pH-jával el lehet érni a fehérje izoelektromos pontját. Akkumulálni kell, de ezt a módszert ritkán alkalmazzák önmagában, és kombinálható a kisózással.

3. Dialízis és ultraszűrés:

A dialízis félig áteresztő membránt használ a különböző molekulaméretű fehérjék elkülönítésére. Az ultraszűrési módszer nagy nyomást vagy centrifugális erőt használ a víz és más kis oldott anyag molekulák átjutására egy félig áteresztő membránon, míg afehérjea membránon marad. Különböző pórusméretek közül választhat a különböző molekulatömegű fehérjék elfogásához.

4. Gélszűrési módszer:

Méretkizárásos kromatográfiának vagy molekulaszita kromatográfiának is nevezik, ez az egyik leghasznosabb módszer a fehérjekeverékek molekulaméret szerinti szétválasztására. Az oszlopban leggyakrabban használt csomagolóanyagok a glükózgél (Sephadex ged) és az agaróz gél (agaróz gél).

5. Elektroforézis:

Ugyanazon pH-körülmények között különböző fehérjék különíthetők el egymástól eltérő molekulatömegük és az elektromos térben lévő töltésük miatt. Érdemes odafigyelni az izoelektromos halmazelektroforézisre, amely amfolitot használ hordozóként. Az elektroforézis során az amfolit pH-gradienst képez, amely fokozatosan hozzáadódik a pozitív elektródától a negatív elektródhoz. Amikor egy bizonyos töltésű fehérje úszik benne, akkor eléri egymást. Az elektromos pont pH-helyzete nem folytonos, és ezzel a módszerrel különböző fehérjék elemzésére és előállítására használható.

6. Ionkommunikációs kromatográfia:

az ionkommunikációs szerek közé tartoznak a kationos kommunikációs szerek (például karboxi-metil-cellulóz; CM-cellulóz) és az anionos kommunikációs szerek (dietil-amino-etil-cellulóz). Az ionkommunikációs kromatográfiás oszlopon való áthaladáskor az ionkommunikációs szerrel ellentétes töltésű fehérje adszorbeálódik az ionkommunikációs szeren, majd az adszorbeálódik.fehérjepH vagy ionerősség változtatásával eluálódik.

7. Affinitáskromatográfia:

Az affinitáskromatográfia rendkívül hasznos módszer a fehérjék szétválasztására. Gyakran csak egy lépésre van szükség ahhoz, hogy egy bizonyos fehérjét megtisztítsunk egy rendetlen, nagy tisztaságú fehérjekeveréktől.

Ez a módszer bizonyos fehérjék specifikus, nem kovalens kötődésén alapul egy másik molekulához, amelyet ligandumnak (Ligand) neveznek.

Az alapelv:

A fehérjék a szövetekben vagy sejtekben rendetlen keverékben léteznek, és minden sejttípus több ezer különböző fehérjét tartalmaz. Ezért a fehérjék közötti különbségtétel a biokémia fontos része, és nem egyedül. Vagy kész módszerek készlete bármilyen fehérjét eltávolíthat egy rendetlen kevert fehérjéből, ezért gyakran több módszert alkalmaznak kombinálva.